Az érzékelő alapvetően három részből áll: egy érzékelő elemből, egy konverziós elemből és egy alap átalakító áramkörből. Az érzékelő elem az érzékelő központi eleme, amely képes érzékenyen érzékelni a mért objektumot, és adott összefüggésnek megfelelően reagálni. A konverziós elem felelős azért, hogy az érzékelőelem által érzékelt mért információt áramköri paraméterekké alakítsa, mint például ellenállás, induktivitás és kapacitás, vagy elektromos mennyiségekké, mint például feszültség és áram. Az alap átalakító áramkör tovább feldolgozza és átalakítja az átalakító elem által kibocsátott elektromos jelet, hogy megkönnyítse a jelátvitelt és -feldolgozást.
Előfordulhat, hogy egy érzékelő csak egy érzékelőelemet és egy konverziós elemet tartalmazhat, és ez a kettő akár egybe is kombinálható. A legegyszerűbb szenzorkonstrukció egyetlen érzékelőelemből áll (amely egyben konverziós elemként is működik). Az ilyen típusú érzékelők közvetlenül képesek elektromos mennyiséget kiadni, amikor egy mért tárgyat, például hőelemeket, piezoelektromos kristályokat és fotovoltaikus cellákat érzékelnek.