Az érzékelő alapvető jellemzői elsősorban a kimenete és a bemenete közötti kapcsolatot írják le. Mivel a bemenet két alapállapotba sorolható, a -statikus és a dinamikus -érzékelő jellemzői ennek megfelelően szintén két formát mutatnak: statikus és dinamikus jellemzőket.
Statikus körülmények között, azaz amikor a bemeneti jel stabil marad vagy nagyon lassan változik, az érzékelő kimenete és bemenete közötti kapcsolat alkotja az érzékelő statikus jellemzőit.
Az érzékelő statikus jellemzőinek értékelésére szolgáló fő mutatók a következők: mérési tartomány, érzékenység, felbontás, linearitás, hiszterézis, ismételhetőség, drift és stabilitás.